Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A cápák tulajdonságai 2.

2008.01.01

Hogyan meneküljünk meg?

 

 

 

Sokan félnek a cápáktól, pedig NEM kéne. Sokkal inkább a cápa félhetne tőlünk!!! Gondoljunk csak bele, évente maximum 20-an halnak meg cápatámadásokban, míg az ember évente 100 millió cápát pusztít el. Másrészről hetente többen halnak meg kígyómarásban, mint évente cápatámadásban. Viszont, ha mégis félsz a cápáktól, jó helyen jársz, mert most feltárjuk előtted a titkot, hogy hogyan menekülhetsz meg előlük. A cápa szimata és látása elsőrangú. Több kilométerről megérez egy csepp vért, ezért ha lehet sebinket ragasszuk le, mielőtt bemegyünk a vízbe. A vérengző mozdulatoknak és a vérszagnak tehát nem tud ellenállni. A cápák reakciói általában automatikusak. Ha például valaki szembeúszik, megmenekül. Mivel a cápa azája az orra alatt található és a cápa NEM FORDUL VISSZA. Az emberre általában azért támad rá, mert alulról úgy látszik az úszása, mint egy vergődő hal és mint már említettük, ezeknek nem tud ellenállni. Tehát, ha valaki cápát lát a közelében, próbálja meg utánozni a halakat és úgy úszni. A cápák idegközpontja az orra ezért, ha oda ütünk valamivel, vagy rúgunk, elmenekül. Az embert általában nem eszi meg, csak "megkostólja" és mivel érzi, hogy ez egyáltalán "nem finom", elmegy. Erre a kisérletre alapszik a gumiruha, melyet, ha felvesz egy ember, a cápa nem tudja megharapni, de ugyebár nem várható el tőlünk, hogy gumiruhába usszunk. Viszont az ember ilyenkor otthagyja egy-két végtagját. A szürfdeszkások felülről hasonlítanak egy fókára, és mint köztudott a cápa kedvenc élelme a fóka. A 2. világháború idején rengeteg cápatámadás volt és itt előfordult, hogy a tengerek tigrisei csak egy kiszemelt áldozatra támadtak rá. A világháború idején egy bizonyos folyadékot adtak a katonáknak, de ez semmit nem használ. A tudósok megvizsgálták, hogy a legtöbb támadás vasárnap délután történik és a legkevesebb pénteken. A cápa mindent megeszik, ha éhes, tehát az is egy jó módszer, ha előtte "megetetjük szörfdeszkánkkal".

Tehát a megmenekülés módjai:
-fürdés előtt sebeinket ragasszuk le
-szembeúszunk a cápával
-utánozzuk a halakat, és úgy úszunk
-a cápa orrára ütünk
-gumiruhát hordunk
-mozdulatlanná dermedünk

Veszélyes és veszélytelen cápák
Itt láthatod szétválogatva a különböző cápákat veszélyességük szerint, ha az ismertebb, vagy érdekesebb cápákra kattintasz, elolvashatod a faj jellemzőjét egy külön oldalon!

A legveszélyesebb cápák: a nagy fehér cápa, a makó cápa, a bikacápa, a nagy kék cápa, a pörölyfejű cápa
Is-is cápák: dajkacápa, tigriscápa, homoki tigriscápa, citromcápa, szürke szirticápa, grönlandi cápa, közönséges tüskéscápa, világító cápa, szellemcápa
Egyáltalán nem veszélyes:
érdescápa, cetcápa, angyalcápa, óriáscápa, óriásszájú cápa, zebracápa, fehérfarkú cápa, feketefarkú cápa, fehérfoltú cápa, áltüskéscápa, rablócápa, ormányos cápa, orsócápa, Port Jackson cápa, Mexikói szarvas cápa, galléros cápa, szőnyegcápa, sima cápa, lámpás tüskéscápa, disznócápa, szivarcápa, rókacápa, tehéncápa, vakcápák, fűrészes cápa, macskacápa, bambuszcápák, heringcápák, farkas cápa, krokodil cápa, kutyacápák, nyestcápák, galléros cápák, szeder cápák

Különleges cápák

A cápák mérete eltérő. A legvaskosabb közülük az 1,50 méteres disznócápa, amely végigszürcsöli a partok víz alatti meredélyeit, tengeri csillagok, tengeri sünök, zsákállatok és tengeri uborkák után kutatva.
A legkülönösebb formával a dajkacápákhoz tartozó 3,60 méteres szőnyegcápa, más néven a Wobbegong dicsekedhet. A szirtrepedésben megbújva tökéletesen beleolvad környezetébe, részint a szája előtti szőnyegrojtokhoz hasonlatos bojtkoszorú miatt, amelyek különösen jól álcázzák. A bojtok rendkívül érzékeny tapintó-, szagló- és ízlelőszervek, s melyek azonnali harapóingert váltanak ki, ha zsákmányt éreznek.
A dajkacápák másik faja medúzával táplálkozik. Mivel a medúza testének 98 százaléka víz, ennek a cápának olyan a szája, mint egy léfacsaró, a különbség csak annyi, hogy a cápa nem a levet, hanem a szilárd maradványt fogyasztja el.
A fehérfoltú szirtcápa szája szintén szívásra specializálódott. Ennek segítségével ügyesen ki tudja szívni a szirtrepedésekben megbúvó halakat a rejtekhelyükből. A nagyobb zsákmányokat azonban a többi cápára jellemző módon szokta elfogyasztani.
A sima cápa többsoros, meglepően tompa élű tagokból álló fogazata a kukoricacső szemeire emlékeztet. Ezekkel a fogakkal kiválóan lehet kagylóhéjat morzsolni. Az osztrigatelepek, melyekre beszabadul, távozása után úgy festenek, mintha tank hajtott volna végig rajtuk.
A két méterre is megnövő galléros cápa polipokkal táplálkozik. Hogy fogai a síkos, gumiszerű poliptestet meg tudják ragadni, afféle kampókká alakultak át. Ez a cápafaj nagyon kedveli a mélyebb vizű tengereket, amelyekben akár 2000 méterre is le szokott merülni.
A 45 centiméteres lámpás tüskés cápa (világító cápa), amely kizárólag a Csendes- és Atlanti-óceán szigetvilágának környékén tanyázik, a hasán lévő �lámpás� segítségével a legmélyebb tengerfenéken is eredménnyel kutat zsákmánya után. Ezek általában kisebb húsdarabok más nagyobb testű halakról.
Az 1,60 méteres fűrészes cápák hosszú, kardszerűen meghosszabbodott felső állkapoccsal rendelkezik, amelyből kétélű fogak állanka ki. Segítségükkel az cápa végigszántja az iszapot vagy az algatelepet, hogy megsebezze, megölje, majd megegye az ott megbúvó állatokat.
A két méteres angyalcápák tökéletesen alkalmazkodtak a tengerfenék kínálta életmódhoz. Csaknem annyira laposak, mint a ráják. Színük jól leplezi őket. Étlapjukon rákok, csigák és egyéb puhatestű állatok szerepelnek. Fejlődéstörténeti szempontból az angyalcápák átmenet a ráják és a cápák között. Búvárokra csak akkor támadnak, ha nem veszik észre őket és rájuk lépnek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.